.single-post article.post { margin-bottom: 25px!important; }

Mire vagy tervezve?

Mire vagy tervezve?

Mire vagy tervezve?

Amit az emberek nehezen értenek meg az, ahogy élünk, amit eszünk és amennyit és ahogyan mozgunk nem felel meg az eredeti tervnek, a használati utasítás nem erről szól. Márpedig tudjuk, hogy nehéz úgy a garanciát érvényesíteni, ha semmibe vesszük a használati utasítást.

A stressz fogalma úgy vonult be a köztudatba, hogy ez minden esetben rossz, elkerülendő. Sőt, azt is sokan tudni vélik, hogy a krónikus betegségek és öregedés mögött az oxidatív stressz áll, mert a szabadgyökök egyszerűen ott gonoszkodnak a sejtekben, míg valami igazán nagy gondot nem okoznak. Erre épült rá a táplálékkiegészítő ipar, ami az emberek alulinformáltságát és félelmeit használja ki – magyarán vegyél ilyen meg olyan vitamint, és persze hullanak a szabadgyökök annak rendje és módja szerint.

De akkor hogyan magyarázzuk meg azokat a kutatásokat, ahol amúgy antioxidánsként ismert vitaminok és más molekulák növelik a rák kockázatát vagy egyenes rákot okoznak, esetleg más istenített molekulák hatásait, amely egészséges embernél segít, de metabolikus betegség esetén tovább ront a helyzeten? ( resveratrol)

Nem vagyok dietetikus, sem élelmiszerbiológus, nem is ebbe az irányba akarok elindulni a cikkel. Pusztán meg kell érteni, hogy az eredeti használati utasítás szerint rendszeresen, eltérő fajta és volemenű, sőt intenzitású stresszt kell kapnod ahhoz, hogy optimálisan működj. A művészet azt meghatározni, hogy mennyi az optimális, de attól nehéz eltekinteni, hogy a hideg, meleg, éhezés, fizikai kihívások, bakteriumokkal és vírusokkal való találkozás mindig is része volt a normális emberi életnek. Mindig is, kivéve most.

Amikor tudósok olyan gyógyszereket dobnak a piacra, amely hatása edzés mimetikus hatással jár, vagy olyan drogban gondolkodnak, ami böjtöt utánzó, azért a fejünkhöz kellene kapni, nem? Mert mennyire kell már ahhoz lustának lenni, hogy a böjt helyett böjtöt utánzó gyógyszert vegyünk be? A böjt lényege nem csak a szerevezet számára a nyagytakarításra idő volt, hanem az éhezés során megtanultuk értékelni azt, hogy az asztalra étel került. Az intenzív edzés után értékeljük igazán a pihenést és a szauna vagy hidegvíz után értékeljük, hogy nem fő meg a fejünk és nem rázkódik a testünk.

És ehhez nem kell más, mint józan paraszti ész.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Facebook