Omegawave – adaptációs költség

Omegawave – adaptációs költség

Az Omegawave az edzés szintjén ezzel az egyenlettel számol:

Genetika+ Atléta + Edzés folyamat = Eredmény

Teljesen érthető megközelítés, évtizetek óta ezt használják a sportszakemberek, ahol az eredmény igazolja magát a tréning folyamatot. A tradicionális megközelítésben tehát az edző azt felügyeli, menedzseli, amit közvetlenül kontrollálni is tud, ez pedig maga a tréning folyamata, amely folyamat igazolása objektív és szubjektív csatornákon történik.

Objektív: labor, tesztek, teljesítmény tesztek

Szubjektív: edzői benyomások, atlétától kapott visszajelzés

 

 

 

 

 

 

Fontos megérteni, hogy ezek mind fontos részei a puzzle-nak, de egyiket sem tudjuk olyan gyakorisággal, pontosságal elvégezni, mint az edzés előtti, vagy éppen utáni OW méréseket. Az egyik leginkább elfogadott mértékegység tehát az edzői munkában maga az eredmény, de az eredmény nem számolhat az úgynevezett adaptációs költséggel, vagyis mégis mennyibe kerül az egész adaptáció az atléta szervezete, úgynevezett funkcionális rendszere számára.

Elképzelhető ugyanis, hogy Te és én is ugyanannyi idő alatt futjuk le a 400 métert, de Neked pár óra kell csak a regenerálódásra, míg nekem 2 nap. Mindketten azonos teljesítményt adtunk le – lásd stopper – de eltérő árat fizetünk ezért, és akkor most csak a rövidtávú adaptációs költségről beszéltünk.

Az Omegawave tehát nem hagyatkozik a fent felsorolt tesztekre pusztán – és ezek mindig is az edzői kontroll részét kell, hogy képezzék – , hanem ennél tovább megy. Hiszen nem az edzés folyamatát felügyeli, hanem az atlétát magát, és az a megközelítés ahol az OW egészen újat ad. Hiszen az edzés folyamatába akár napi, sőt napszak szinten tudok beavatkozni – mivel pontosan tudom, mely kapacitások fejlesztése jár a mai napon a legkevesebb adaptációs költséggel. Ez nem csak a teljesítményről, de az egészségről is szól…Vagyis nem tud az eredmény elvakítani azt gondolván, hogy minden rendben, hanem azt is látjuk, hogy az eredmény elérését hogyan tolerálja az atléta maga.

A magasabb készültségi fok, a nyitott ablakok megadják az edzés keretét, intenzitás és volumen terveit, az edzés utáni mérés pedig pontos képet ad arról, hogy a helyes volument / intenzitást használtuk. Sőt, maga a terhelés fajtájára/típusára is javaslattal van, ami segít abban, hogy ma a robbanékonyságot, erőt vagy éppen a koordinációt, esetleg az állóképességet fejlesszem. Hogyan? Mit mér? Mennyire meghízható? Ez egy másik írás témája lehet…

A legtöbb kérdést azzal kapcsolatban kapom, hogy bármely érték pirosba csúszása releváns módon mutatja-e, hogy a sportoló az adott napon hogyan fog majd teljesíteni. Magyarán a POWER/SPEED piros jelzés azt jelenti-e, hogy azon a napon a súlyemelőnk képtelen súlyt emelni. Nos, semmiképpen. Amikor az edzés folyamatáról beszélünk, akkor a célunk azt, hogy az adott célnak, sportnak megfelelő úgynevezett sportpecifikus funkcionális rendszereket építsük fel – a lehető legalacsonyabb adaptációs költséggel.Egészen más módon lesz domináns a keringési rendszer – vagy nevezzük kardiópulmonáris rendszernek – egy maratoni futó és egy sprinter esetén.

Magyarán a mai piros jelzés nem a teljesítményt vetíti előre – pusztán azt jelenti, hogy a mai napon, ebben az időablakban ennek a kézsségnek a fejlesztése hatalmas adaptációs költséggel jár.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook