Rapamycin – öregedésgátlás

Rapamycin – öregedésgátlás

“A rapamycin nevű hatóanyagról ismert, hogy növeli az élettartamot egereknél. Az, hogy milyen hatásmechanizmus által lassítja az öregedést, még mindig nem tisztázott. A tudósok most azt találták, hogy a rapamycin növeli az élettartamot – de az öregedésre gyakorolt hatása korlátozott. Az élethosszra gyakorolt hatás úgy tűnik, hogy összefüggésben van a rapamycin tumorellenes szuppressziójával, amelyek az egér törzsek fő halálozási okát reprezentálják.”

A rapamycin egy egészen elképesztő vegyület, mely egyre több alkalommal szerepel és fog is szerepelni a hírekben, pontosan a fenti hatás miatt. A vegyület használata nem új, az 1970-es évek óta van helye a gyógyászatban is, előbb gombaellenes, majd a szervátültetés során kilökődés gátló szerként, mivel úgynevezett immunoszupresszív hatással bír, vagyis csökkenti az immunrendszer hatékonyságát.

Ez alapvetően egy nagyon is rosszul hangzó állítás, de van egy csomó olyan állapot – lásd szervátültetés – mikor pont a túlságosan aktív immunrendszer okozza a bajt. De hadd említsem meg az autoimmun betegségeket, amelyek korántsem korlátozhatók a lyukasbél-szindróma eseteire, mert bejelentkezett autoimmun betegségként az Alzheimer, a Parkinson, a glucoma, a multiple sclerozis és a rheumatoid arthritis is. Döbbenet, nem? Ha ez igaz, egyre inkább alapvetésnek tűnik a régi Hippokratész idézet, mely szerint minden betegség a bélben kezdődik.

A kritikai gondolkodást alkalmazva mi van, ha a túl aktív immunrendszert több irányból támadjuk meg.

1. Hagyjunk el minden olyasmit az étkezésből, mely az immunrendszert túlműködésre készteti. Low-FODMAP diéta, Walsh protokoll. Vagyis ne bosszantsuk az immunrendszert.

2. Ha igaz a Hippokratész féle állítás, akkor tegyük a beleket golyóállóvá, hogy azon nem juthassanak át a mindenféle gonosztevők. Itt a glutamin és a kollagén protein használata lenne a legegyszerűbb javaslatom. Vagyis zárjuk el a lyukakat, hogy az immunrendszer ne kerüljön szembe potenciálsi veszélyforrással.

3. Adjunk az immunrendszernek szabadságot, és itt lépnek be azok a stratégiák, melyek egy időre csökkentik az immunválaszt, vagyis immunoszupresszív hatással bírnak. Nos, ilyen lenne a rapamycin is.

Hogyan kerül ide a öregedés gátlása? Az ezzel foglalkozó kutatók jellemzően két irányban gondolkoznak, az egyik az összkalóribevitel csökkentése, a másik pedig a genetikai eljárások. Úgy tűnik a rapamycin használata az előbbi jelutat befolyásolja, vagyis a mammalian target of rapamycin / mTOR csökkentésén keresztül éri el az élethossz vagy egészséghossz növekedését, csökkentve az úgynevezett növekedési faktorok aktivitását. Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy a rapamycin miközben immunoszupresszív hatással bír közben jelentős hatással bír az egészség és élethossz növelésére.

Egy pillanat, hogyan? Nem arról volt szó, hogy az immunrendszert aktivizálni kell, minden áron? Nos, megint a kritikai gondolkodás kerül előtérbe, mi van ha azért vagy állandóan beteg, mert az immunrendszer túl aktív, és barátot, ellenséget egyaránt megtámad?

A lényeg az, hogy gyanítom, a rapamycin pont úgy képes a hatását kifejteni, hogy pihenőt ad az immunrendszernek, ami végre a valós, igazán veszélyes betolakodókkal és hibás sejtekkel tud leszámolni. Ebből a szempontból megint a kritikai gondolkodást alkalmazva nem lehet az ilyen szereket állandóan szedni, ezek ciklikus használata jelenthet megoldást, de ez már tényleg csak ötlet. És mivel a rapmycin tényleg nem egyszerűen érhető el, a halandó figyelme talán forduljon azon kiegészítők felé, melyek immunoszupresszív hatással bírnak, és használatuk régóta bevett, igaz más céllal. Bevallom az én tippem a halolaj és a berberin lenne.

Linkek:

  • https://www.sciencedaily.com/releases/2013/07/130725141715.htm
  • https://www.sciencedaily.com/releases/2013/10/131028135035.htm

 

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook