.single-post article.post { margin-bottom: 25px!important; }

Extenziós kompressziós stabilizációs szindróma 2.

Extenziós kompressziós stabilizációs szindróma 2.

Extenziós kompressziós stabilizációs szindróma 2.

Szerintem már az első rész is tömény izgalom volt, így nem lesz nehéz meghaladni az előző cikk sikerét. Mindenesetre itt a korábbi cikk linkje, ki tudja, hátha lesz olyan, akinél itt áll össze a kép.

Az első rész itt olvasható.

A cikkben látható kép során remekül látható ez a probléma, ami viszont nem látható, az a probléma oka. Nos, azért is fontos a remek edző jelenléte, mert sok edzőnél eleve ilyen kivitelezést látva felmerül a gyanú, hogy a tanuló nem mást csinál, mint tökéletesen másolja az edzőt.

És már duplikáltuk is a problémát.

Alapvetően a gond nem az, hogy már a szemnek is bántó pozíciót vesz fel a sportoló teste, hanem az, hogy a gerinc úgynevezett de-centrált/centralizált ízületi pozíciót vesz fel, amely során a csigolyák nem képesek a gerincet tehermentesíteni, miközben úgy tűnik, mintha has izomzata kevésbé működne, miközben a hát izomzata – főleg az erector spinae mintha túlmőködne. És valóban, ez a lényege a extenziós kompressziós stabilizációs szindrómának.

Az egyik fontos kérdés, hogy ha légzés rendben van és a funkcionális kapacitás határain belül dolgozik az atléta, vajon drámaian javulhat-e a helyzet.

Nos, a válasz igen…

De mi okozza ezt? Nos, megint Janda lesz segítségünkre.

Szerinte a tónusos izmok elsődleges célja a stabilitás, míg a fázisos izmoké mozgás. Ha az ontogenézist is figyelembe vesszük, úgy a dolog még izgalmasabb. Janda megfigyelte, hogy születéskor az izmok csak kis része aktív a szó klasszikus értelmében. Janda ezeket az aktív izmokat „tónusos izmokként” osztályozta, amely magában foglalja ezeket az izmokat: lumbar erectors, hip flexors, adductors, levator scapulae, pectoralis. A fejlődés során az idegrendszer is masszív érési folyamaton megy át, mely során a fázisos izmok is szerepet kapnak – serratus anterior, rectus abdominis, gluteal complex, sternocleidomastoid.

Amikor az atléta meghaladja a funkcionális kapacitását, végsősoron a tónusos izmokat teszi hiperaktívvá, illetve a fázisos izmok lesznek hipoaktívak, és ennek a megnyilvánulása az, amit az edzők és gyógytornászok alsó / felső kereszt szindrómának hívnak, amit Janda az egyszerűség kedvéért nyitott olló szindrómának hívott.

De mi okozza ezt a problémát? Nos, ezek a komponensek:

  • a kivitelezési sebesség
  • az atlétára ható erő
  • fáradtság

Itt hadd jegyezzem meg, hogy ha a rekeszizom respirációs – stabilitás feladatai közül a respiráció lesz a kötelezően választott elem, akkor mindig kénytelen feladni a stabilitást, és a központi stabilizátor szerepéről lemondva, más tónusos izmoknak adja át a stabilitási feladatot, és ilyenkor az erector spinae boldogan teszi a dolgát, csak éppen erre nem áll készen…

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Facebook