.single-post article.post { margin-bottom: 25px!important; }

A változásról – fordítás

A változásról – fordítás

A változásról – fordítás

Lassan itt az év vége, és hamarosan megjelennek az első újévi fogadalmak – vagy éppen mi akarjuk barátainkat vagy családtagjainkat arra rávenni, hogy változzanak. Ahhoz, hogy segítsük a változást, értenünk kell, hol tartanak és ebben a Transzteoretikus modell segít, mely Prochaska-hoz köthető.

A Transzteoretikus modell

A Transzteoretikus modell (TTM):

  • a változás stádiumainak segítségével integrálja a változás leghatékonyabb alapelveit és folyamatait a tanácsadás és viselkedés változás vezető elméleteiből;
  • több mint 35 évnyi tudományos kutatás, beavatkozás fejlesztés és empirikus tanulmány segítségével megállapított szabályrendszeren alapul;
  • olyan kutatás eredményeit használja, melyet több mint 80 millió dollár értékű adománnyal támogattak, és több mint 150 ezer résztvevő közreműködésével zajlott; valamint
  • szakértők jelenleg is használják világszerte.

A modell áttekintése

A Transzteoretikus modell (Prochaska & DiClemente, 1983; Prochaska, DiClemente & Norcross, 1992) egy integratív, biopszichoszociális modell a szándékos viselkedésmódosítás folyamatának megfogalmazására. Míg a viselkedésmódosítás más modelljei kizárólag a módosítás bizonyos dimenzióira fókuszálnak (pl. a főleg szociális vagy biológiai befolyásra koncentráló elméletek), a TTM arra törekszik, hogy más elméletek legfontosabb szerkezeteit a változás olyan átfogó elméletébe foglalja és integrálja, mely különféle viselkedés, népesség és körülmények (pl. gyógykezelés, megelőzés és szabályalkotás, stb.) esetén is alkalmazható – innen ered a Transzteoretikus elnevezés.

A Változás Stádiumai

A Változás Stádiumai jelentik a TTM lényegét. A változással kapcsolatos tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek bizonyos szakaszok sorozatán mennek keresztül a viselkedés módosítása során. Míg az egyes stádiumokban eltöltött idő változó lehet, a következő szakaszba történő átlépéshez szükséges tennivalók kötöttek. Minden szakaszban a változás bizonyos szabályai és folyamatai működnek a legjobban az ellenállás csökkentéséhez, a fejlődés elősegítéséhez és a visszaesés elkerüléséhez. Ezek magukba foglalják a döntési egyensúlyt, az önhatékonyságot és a változás folyamatait. A veszélyeztetett népesség csupán csekély része (általában kevesebb, mint 20%-a) van arra felkészülve, hogy bármikor képes legyen cselekvésre. Ezért a tevékenység-orientált tanácsadások nem nyújtanak megfelelő segítséget a korai szakaszokban lévő személyek számára. A TTM-alapú tanácsadás a változás folyamatában való magasabb részvételi arányt eredményez, mivel a teljes népességet szólítja meg, nem pedig csak azt a kisebb részt, akik cselekvésre készek.

A fázisok kialakítása időbeli dimenziót jelent. A változás bizonyos idő alatt bekövetkező jelenségre utal. Meglepő módon a terápiás kezelések egyik vezető elmélete sem tartalmazta az idő paraméterét. Hagyományosan a viselkedésváltozást egy adott eseményként magyarázták, mint például a dohányzás, alkoholfogyasztás vagy túlevés abbahagyásaként. A TTM a változást folyamatként értelmezi, mely idővel kialakul, magába foglalva az adott szakaszok sorozatán történő áthaladást. Habár a Változás Stádiumai lineáris jelleget is ölthet, gyakoribb a nemlineáris progresszió. Gyakran az illetők újra végigjárják a stádiumokat, vagy visszalépnek a későbbi fázisokból a korábbiakra.

Fontolgatás előtti szakasz (Nincs felkészülve)

A fontolgatás előtti szakaszban lévő személyek nem terveznek cselekvést a közeljövőben (ez általában 6 hónapot jelent). Egy viselkedés következményeivel kapcsolatos információhiány vagy alulinformáltság okozhatja a fontolgatás előtti szakaszban maradást. A változásra tett több sikertelen kísérlet a változásra való képesség demoralizálódásához vezethet. Az információhiányban és az alulinformáltságban szenvedők egyaránt hajlamosak kerülni az olvasást, beszélgetést és gondolkodást a magas kockázatú viselkedésüket illetően. Más elméletek gyakran ellenállóként, motivációhiányosként és a segítségre fel nem készültként írják le őket. Az igazság az, hogy a hagyományos programok nem elég felkészültek a kezelésükre, és nem az ő igényeiknek megfelelően kerültek kialakításra.

A fontolgatás fázisa (Kezd felkészülni)

A fontolgatás fázisában lévők változást terveznek a következő 6 hónapon belül. Tisztában vannak a változás előnyeivel, de egyúttal a hátrányaival is. Egy metaanalízis során, mely 48 egészségügyi kockázatot jelentő viselkedést vizsgált, a változás előnyei és hátrányai egyenlők voltak (Hall & Rossi, 2008). A változás költségeinek és hasznainak súlyozása olyan mély ambivalenciát okozhat, melynek következtében egyesek hosszú ideig ebben a fázisban maradhatnak. Ezt a jelenséget gyakran jellemzi krónikus elmélkedés vagy halogató viselkedés. A fontolgatás fázisában lévő személyek nem állnak készen a hagyományos tevékenység-orientált programokra, melyek azonnali cselekvést várnak el a résztvevőktől.

A felkészülés fázisa (Készen áll)

A felkészülés a következő fázis, ahol a személyek a közeljövőben (ez általában a következő hónapot jelenti) változást terveznek. Jellemzően már az elmúlt év során is végrehajtottak valamilyen jelentős tettet. Ezeknek a személyeknek megvan az akcióterve, mint például csatlakozás egy egészséges életmóddal kapcsolatos csoporthoz, tanácsadóval történő konzultáció, orvossal történő egyeztetés, önsegítő könyv vásárlása, vagy egy önváltoztató megközelítés alkalmazása. Ezek azok a személyek, akiket be kellene vonni a tevékenység-orientált programokba.

A cselekvés stádiuma

A cselekvés az a stádium, ahol a személyek jellegzetes és nyilvánvaló módosításokat hajtottak végre az életmódjukban az elmúlt 6 hónap során. Mivel a cselekvés megfigyelhető, ezért a viselkedés változás teljes folyamatát gyakran a cselekvéssel azonosítják. De a TTM-ben a Cselekvés csupán egyike a 6 stádiumnak. A legtöbb alkalmazási terület esetében az illetőknek teljesíteniük kell egy olyan feltételt, mely a tudósok és a szakértők egyetértése szerint elegendő a megbetegedés kockázatának csökkentéséhez. Például a cigaretták számának csökkentése vagy az alacsony kátrány-, és nikotintartalmú cigarettára történő áttérés korábban elfogadható cselekedetnek számított. Jelenleg egyértelmű a konszenzus – kizárólag a teljes absztinencia az elfogadható.

A fenntartás stádiuma

A fenntartás az a stádium, ahol a személyek jellegzetes és nyilvánvaló módosításokat hajtottak végre az életmódjukban, és azon dolgoznak, hogy megelőzzék a visszaesést; azonban nem hajtanak végre olyan gyakran változásokat, mint a Cselekvés stádiumában lévők. A Fenntartás stádiumában az illetőket kevésbé csábítja a visszaesés, és egyre magabiztosabbak a változások fenntartását illetően. Önhatékonysági adatok alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a Fenntartás 6 hónaptól nagyjából 5 évig tart. Habár ez a becslés kissé pesszimistának tűnhet, de az 1990-es Surgeon General jelentés longitudinális adatai alátámasztják ezt az időbeli becslést.12 hónapnyi folyamatos absztinenciát követően a személyek 43%-a visszatért a rendszeres dohányzáshoz. 5 évnyi folyamatos absztinenciára volt szükség, mire a visszaesés kockázata 7%-ra csökkent le.

Befejezés

A befejezés az a stádium, ahol a személyek csábítása teljesen megszűnt; 100%-os az önhatékonyságuk. Az ebben a fázisban lévő személyek nem fognak visszatérni az egészségtelen szokásokhoz abban az esetben sem, ha depressziósok, szoronganak, unatkoznak, magányosak, mérgesek vagy stresszesek. Olyan, mintha az új viselkedésük automatikus szokássá vált volna. A példák között szerepelnek olyan személyek, akik a biztonsági öv automatikus használatát fejlesztették ki, vagy akik minden nap ugyanakkor és ugyanott veszik be a vérnyomáscsökkentőjüket. Egy olyan tanulmányban, ahol korábbi dohányosokat és alkoholistákat vizsgáltak, a kutatók azt találták, hogy minden egyes csoport kevesebb, mint 20%-ának sikerült teljesítenie a nulla csábítási és a teljes önhatékonysági feltételt (Snow, Prochaska & Rossi, 1992). A 100%-os önhatékonysági feltétel talán túl szigorú, vagy az is lehet, hogy ez a stádium ideális célként szolgál a népesség egészségjavító erőfeszítései esetében. Más területeken, mint például az edzés, a következetes óvszerhasználat, vagy a testsúly kontroll, a reális cél az élethosszon át tartó fenntartás lehet.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Facebook