Adaptáció és funkcionális rendszerek…

Adaptáció és funkcionális rendszerek…

Írásaim során gyakran említek olyan fogalmakat, mint az adaptáció és a funkcionális rendszerek. Ezek definíció nélkül azonban nehezen értelmezhetők, és ebben ismét az Val Nasedkin útmutatása segíthet a helyes irányt megtalálni. Ma amikor minden funkcionális kicsoit zavaró lehet a funkcionális rendszer koncepció használata, ugyanakkor a tudomány közel 50 éve használja ezt a fogalmat – Anokhin – így valami előnyük csak van időben…

A felkészülési folyamatot befolyásoló legfőbb tényező az edzésterhelés – inger, mely stresszt okoz a test számára. Az ingerre válaszolva test megpróbál adaptálódni, és fokozatosan lecsökkenteni a későbbi terhelés növekedések adaptációs költségét.


Adaptáció – a környezetben bekövetkező, edzéstől függő vagy független változásokhoz történő alkalmazkodás folyamata. Ezen folyamat során a szervezet olyan terhelés elviselésére lesz képes, melyre korábban képtelen volt. Ha a terhelés rendszeresen ismétlődik, a test elkezd kialakítani egy speciális, az adott típusú tevékenységhez megfelelő adaptáción alapuló funkcionális rendszert. Ez olyan adaptációs újrastrukturáláson keresztül valósul meg, mely a lehető leghatékonyabb az energiaforrások fogyasztását és felhasználását tekintve, miközben egyúttal fokozatosan csökken a folyamat költsége is. Ezen speciális funkcionális rendszer kiépítését a végső cél elérése során jelentkező hasznossága határozza meg.
Funkcionális rendszer – olyan biológiai összetevők dinamikus, önszabályozó struktúrája, melyek együtt dolgoznak a sportoló számára hasznos adaptációs eredmény elérése érdekében. A biológiai rendszerek (pl. a keringési-, a légző-, vagy az idegrendszer) nem elkülönülten dolgoznak, mint azt klasszikus anatómiából és fiziológiából tanították. Egy funkcionális rendszer összetett struktúrát alkot, mely önálló rendszereket és szerveket von be és köt össze, hogy azok egyetlen mechanizmusként működjenek tovább. Bármely biológiai összetevő (pl. az ideg-, vagy izomrendszer) funkcionális rendszerbe törtènő bevonásának vagy onnan való kihagyásának egyetlen kritériuma a végső cél elérése szempontjából való hasznossága. Sport-specifikus funkcionális rendszerek kiépítése segítségével a sportoló a felkészültség és sport kiválóság magasabb szintjét érheti el minimális adaptàciós költség árán.

Érdemes megérteni, hogy ahogy izolált edzés sincs, úgy izolált stressz válasz sincs. A sportoló funkcionális rendszerei együttesen dolgozzák fel a stresszt, és együttesen hozzák létre az adaptációt. A cél az, hogy maga az adaptcáió alacsony költséggel járjon. Példaképpen hadd jegyezzem meg, hogy a sokak által népszerűsített EPOC nem más, mint jele a magas adaptációs kölstségnek, hiszen órákkal vagy napokkal később is úgynevezett oxigén adósságot törleszt a  szervezet. Érdekes módon ezt az orosz szakirodalom pulzus adósságak nevezni.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook