GPP, bármi is legyen az…

GPP, bármi is legyen az…

18 éves korom óta emelek súlyt – bármit is jelentsen ez – és Mészáros Lászlónak ebben nagy része van, hiszen egy helyen voltunk katonák, és Laci már akkor erős volt, amikor én még csak az akartam lenni… Aki nem tudja ki az Mészáros László, annak javaslom a Google-t. Nos, ennek 23 éve ami azt is jelenti, hogy az olvasóim egy részénél régebb óta emelek, mint amilyen idősek. Ijesztő? Az.

A bevezetőt korántsem azért írtam, mert sajnáltatni szeretném magam. Én még abba a korosztályba tartozom, aki már 4 évesen heti 4x edzett – úszás – és mivel később sportiskolába vettek fel, így a napi 1-2 tornaórán túl várt rám a délutáni edzés és az esti foci a haverokkal. A testnevelés óra valóban testnevelés volt, labdát ritkán láttunk, annál többet másztunk kötelet, dobtunk kislabdát, kidobóztunk, ugrottunk szekrényt, lógtunk a bordásfalon, jártunk kézállásban és még sorolhatnám mindazt, amit ma már egyébként itthon egyre kevésbé tanítanak az iskolában. A délutáni edzések jelentős része is az alapokkal foglalkozott, serdülő kézilabdásként emeltünk súlyt, futottunk rövid és középtávot és persze dolgoztunk medicinlabdával. Azzal együtt, hogy 14 éves koromtól mindig az aktuális legmagasabb osztályban játszottam – és 17 évesen már NBI kerettag is voltam – az edzésein jelentős része az úgynevezett GPP, vagyis General Physical Preparation, tehát az általános fizikai felkészítés kategóriájába tartozott.

És ha nem tartozott volna, a kiegészítő edzések – úszás, foci és maga a kiemelt számban végzett testnevelés órák – biztosították, hogy általában minden alapvető képesség/készség gyakorlása amit a GPP tartalmaz, folyamatosan és közel egyszerre kerüljön fejlesztésre, legyen az motoros képesség, erő, robbanékonyság, mobilitás vagy stabilitás. Érdekes módon a nagyon tehetségeseket hamar kiemelték a csoportból, és nekik már csak egyetlen sporttal kellett foglalkozniuk. Hamar el is húztak tőlünk, de 16-17 évesen a többségük már be is fejezte sikeres, de szomorúan rövid sportkarrierjét. 17 évesen 2-3 térdműtét után nem nagyon van lehetőség már a fejlődésre. Ugyan a többségünk nem lett országos bajnok, korosztályos válogatott, de sokan még ma is sportolunk, és egész jó eredménnyel. Vagy legalább sportolunk…ami már maga is eredmény.

Nem minden szabály ilyen egyszerű…

Elintézhetjük persze annyival, hogy az élsport nem egészséges, és kész. Igen, az élsport nem az egészségről szól, de ez így túlságosan is általános lezárása lenne az írásomnak. A túlzott specializáció az, ami az élsport számlájára írható, de ez nem volt mindig így. Tudjuk azt, hogy a korai specializáció korai kiégéshez vezethet, amit kezdetben elhomályosít a hirtelen elért nagyszerű eredmény.

A specializációért fizetett legnagyobb ár pontosan maga a specializáció.

Vannak olyan típus sérülések, amelyek egyes sportokban gyakrabban jelennek meg, mint másokban, és ez jobbára a specializáció számlájára írható. Természetesen egy profi sportoló mindig specialista, de vannak igazán időnek és terhelésnek elleneálló, hosszú karrierrel megáldott sportolók, akiknél a genetikai tényezőkön túl az okos edzés is része a végeredménynek. Ezek azok a sportolók, akik nem csak az ún. SPP edzéseiket veszik komolyan – Specific Physical Preparation/Specifikus Fizikai Felkészülés – hanem rendszeresen végeznek a GPP kategóriába tartozó tevékenységet. Azok a súlyemelelők, akikkel én nőttem fel velünk fociztak, együtt másztunk kötelet és dobtunk kislabdát. Ha súlyt kellett emelni persze elvertek bennünket, de minden ami labdával történt, abban mi ütöttük ki őket. És igen, minden sprintszámban métereket vertek ránk, mert ugye minden súlyemelő lassú.

Pár hete a válogatott birkózókkal dolgozva hangzott el ez a kérdés: “Péter, milyen sportspecifikus gyakorlatot tudnál nekünk adni, kettlebellel?” A kérdés elhangzása közben a srácok hatalmas elánnal gyötörték egymást a szőnyegen, és bevallom le voltam nyűgözve. A válaszom azt gondolom sokkolta a válogatott edzőjét: “hát, én így hirtelen a birkózásra gondoltam.” A technikai vezető kissé bizalmatlanul méregetett, azt gondolom nem ezért hívtak meg a keretedzésre. “Nézd, ha az a kérdés, hogy adjak olyan gyakorlatot, amitől a fiúk erőnléte növekszik – folytattam – akkor nálam a birkózást nem lehet felülírni. De ha az a cél, hogy ne legyenek ilyen sérülékenyek, növekedjen az erejük és a robbanékonyságuk, vagy annak a két srácnak ne fájjon a háta, akkor van pár tippem.”

Tudom, hogy nem ezt várták tőlem, de SPP kérdésben nem adok tanácsot, mert az adott sportághoz kapcsolódó SPP területét a sportági edzőnél jobban senki sem ismeri. Ha azonban a GPP területén kezdünk kutakodni, van pár ötletem, főleg akkor, hogy a cél az ellenállóképesség megszerzése is a cél, mert sérülni senki sem szeret.

A Honvéd judosainak ezért is javasoltam, hogy hagyjanak fel az RKC szakítással, mert ha ezt kondícionálás céljából teszik, arra van jobb a kezükben – és azt judonak hívják. Annyira pedig sosem lesznek benne hatékonyak, hogy minimális rizikóval tudják ezt végrehajtani, és mondom ezt úgy, hogy Toncs Peti valami elképesztően jó edző. És mégis, ha megtilthatnám a judosoknak a szakítást, törvényben tenném, mert a repetitív stressz kockázata erős hátgerinci és vállízületi mobiltás problémák esetén nem hagyható figyelmen kívül. De akkor mit csináljanak? Deadlift, TGU, Swing, egykezes swing, clean, padon nyomás egy bellel ha már a belles gyakorlatokról beszélünk, és rengeteg mobilitás/stabilitás gyakorlat FMS és GN alapokon. És persze egy csomó játékos gyakorlat, de mivel lábtengózni szeretnek és bárkit agyon is vernek ebben, így erre a megoldást maguk is tudják.

Ennek okán a klienseim vagy általában a 360GYM kliensei GPP jellegű edzést végeznek, ahol a hangsúlyt kap minden funkció fejlesztése, legyen az erő, robbanékonyság, stabilitás, mobilitás és persze különös hangsúlyt kap a motoros készségek fejlesztése. De GPP lehet a testzsír optimalizálása is vagy a testtartás javítása is. A specializáció tehát lehet méreg, amelyre lehet gyógyszer az alapok újra és újra elsajátítása. Az, hogy George-St Pierre szezonon kívül tornászokkal készül csak elsőre tűnik érthetetlen megoldásnak, az én szemeben zseniális, hiszen az orosz súlyemelők ma is ezt teszik. A ketrecharcos, aki minden edzésén maxon harcol és kifulladásig küzd, nem számíthat hosszú pályafutásra, és a kondíció fejlesztése csak akkor nyer értelmet, ha rendelkezésre áll a szükséges erő és technikai/taktikai ismeret.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=vAY_rYOoZsI&w=560&h=345]

Ha minden edzésed egyformán kemény, akkor egyszerűen minden edzésed egyformán puhány is. Logikus?

Egy speciális – SWAT  – egység felkészítése esetén az erő és robbanékonyság fontosabb tényező, mint az aerob képességek fejlesztése, és a “sportágra” jellemző technikai/taktikai/mentális készségek olyan speciális felkészítést igényelnek, amely kevés speciális és nehezen megtanulható gyakorlat bevetését teszik logikussá. Olimpia súlyemelést végezni lehet remek hobbi egyénileg, de a többség egy ilyen egységben alkalmatlan ezt a fajta munkát kiváló minőségben elvégezni, és akkor meg minek. Ha a lövészetben a magas minőségű munkára való törekedés a cél, akkor az edzésben miért ne lehetne az?

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook