Indian club – mozgásminőség

Indian club – mozgásminőség

Az elmúlt 3 napot Tommy Blom barátomnál töltöttem. Tommy most készül második MMA meccsére, és mivel a válla gyenge pontja, így az indian club jó megoldásnak tűnt. És az is lett.

Az Indian club gyakorlás több, mint egyszerű ízületi mobilitás program. Fejleszti a mobilitást, de különösen jó hatással van mozgáskoordinációra, javítja a testtartást és valami új alapelemet hoz be az testedzésbe, ez pedig a minőség.

A mozgásminőség egy régen elfeledett összetevője az erőedzésnek, mert sokan gondolják, hogy súly, ismétlés és szett az a szentháromság, ami egy edzést uralni köteles. Amennyiben képesek vagyunk elfogadni, hogy a központi idegrendszer irányít mindent, úgy nem nehéz azt sem elfogadni, hogy a mindenbe beletartozik a lazaság, erő vagy éppen a mozgáskoordináció. Míg a mozgás hatékonysága nem feltétlenül jól leírható fogalom, de azért az mégsem hangzik lehetetlenül, hogy a mennyiség erőltetése a minőség rovására mehet egy ponton túl. A határ keskeny, és könnyű átlépni, ami a mozgásminőséget csökkenti csak első körben, de innen már nincs messze a veszélyes kivitelezés majd akár a túledzés sem.

Gyakran látok olyan kivitelezésben gyakorlatokat, hogy felmerül bennem a kérdés: a cél az, hogy az egyén erősebb legyen, vagy az, hogy nagyobb súlyt használjon. Az állítás elsőre hangzik csak képtelenségnek. Lehetséges ugyan, hogy kinyomom a a 48 kilót, de ha azt borzalmas mozgásminőségben teszem, nem feltétlenül lettem erősebb, pusztán született egy egyéni csúcsom. Az egyéni csúcs remek mérőszám, de minőség minden esetben a kivitelezés része kell, hogy legyen. Jellemzően a minőség drasztikus esése akkor következik be, amikor az egyéni csúcs szinte megegyezik maxoddal. A kettő nem ugyanaz?- kérdezheted, és azt kell mondjam, hogy nem. Az egyéni csúcsban még van szépség és könnyedség, a max – ahogy Budd Jeffries mondaná – sötét hely, ahol borzalmas dolgok történnek és nem való mindenkinek. Egyet kell értenem vele, már csak az 1000 fontos guggolása okán is. Usain Bolt világcsúcsa egyéni csúcs, de látva a kivitelezést azt kell mondjam, messze még a max.

Az egyéni csúcs remek dolog, de az egyéni csúcsok állandó hajszolása veszélyes cél, ahogy a maxok sem születhetnek minden héten. Ha csak azt nézem, hogy egy elit erőemelő jellemzően évente kétszer kerül csúcsformába – vagy célozza ezt meg – és a világ legjobb sprintere idén azért nem fut komoly versenyen, mert a tavalyi évet piheni ki, és a max erejét kívánja növelni. Charlie Francis – Ben Johnson egykori edzője írta ezt az edzésnaplójába: “Ha Ben egy nap egyéni csúcsot teljesített, akkor azonnal hazaküldtem. Az emberek telhetetlenek, az egyéni csúcsra egyéni csúcsot akarnak halmozni. ”

Charlie Francis persze írt még rengeteg bölcsességet. Mikor megkérdezték tőle, hogy honnan tudja, hogy egy versenyzője rosszul futott, azt mondta, már az induláskor előre látta az eredményt. ” Ami csúnya, az lassú.” Egyszerűen a minőségen látta, hogy nem lehet gyors. A minőség a testedzés elsőszámú összetevője kell, hogy legyen, és nem a teljesítmény ellenében működő fék. Megint csak Charlie Francistől: “Ha Ben izomlázzal jött futóedzésre, aznap nem volt futás. Az izomláz fájdalom, a fájdalom rossz mozgást szül, és egy futó nem gyakorolhatja a rossz mozgást.”

Messze jutottam az indian clubtól, de talán nem is baj.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook