.single-post article.post { margin-bottom: 25px!important; }

Kitartás, akaraterő és más mítoszok…

Kitartás, akaraterő és más mítoszok…

Kitartás, akaraterő és más mítoszok…

A legtöbb ember hatalmas lendülettel veti bele magát a következő ígéretes diétába, a legkeményebb és legdivatosabb edzésbe, hogy pár héttel később összetörve, kiábrándulva hagyja abba, és mondjon le az egészről – míg az egészet újra nem kezdi, hasonló sikerrel. Gyerekként mindig furcsa volt, hogy sok sikeres sportoló szezonon kívül komoly súlyfelesleget pakol magára – és sokan később ettől a feleslegtől képtelenek lesznek majd megszabadulni aktív pályafutásuk után. Sikeres sportolóként persze azt gondoljuk, hogy a tehetségük, akaraterejük és kitartásuk az, ami a naggyá tette őket – mi lehet az oka annak, hogy ezt a sok fantasztikus képességet hirtelen elveszítették.

És vajon az akaraterő képesség vagy készség, magyarán valami veled született genetikailag kódolt valami, vagy egy olyan készség, ami gyakrolással pot úgy edzhető meg, mint az izmaid…

Mindezt azért írtam felvezetőképpen, mert a magukat hirtelen az aszkézis határát súroló diétába hajszolók és hirtelen kemény edzésbe kezdők elfelejtenek valamit – azt, hogy komoly atléták talán négy évente pár hónapra képesek arra, hogy ezt a kettő önmagában is nehéz feladatot megoldják, és ez az olimpia éve. Kemény diétát és kemény edzést egyszerre folytatni – ráadásul egy magazin sugallatára – olyan elképesztően lehetetlen feladat, hogy a többség sose lesz rá képes, és csak mellékesen jegyzem meg, felesleges is.

Van egy mítosz, mely szerint az akaraterővel rendelkezők lefogynak, megerősödnek, gazdagok lesznek és általában – sikeresek. Úgy tenni, mintha az akaraterő csak a kiválasztottak sajátja lenne, míg a többi szerencsétlen aki ezzel nem rendelkezik szégyelheti magát – nos, badarság, A többség persze valóban szemlesütve vallja be, igen megpróbáltam, de sajnos nekem nincs akaraterőm. Ennyi erővel azt is mondhatná – tudod soha nem edzettem, de mégis megpróbáltam felemelni 200 kilót, és nem sikerült – tehát gyenge vagyok.

Pár éve újra elkezdtem gyakorolni a kézenállást és az abból történő nyomásokat. Hoztam egy döntést, mert valamiért fontosnak tartottam, hogy újra meg tudjam csinálni. Megteremtettem a feltételét, hogy minden nap 20 percet tudjak gyakorolni, és ehhez nem akaraterő kellett, hanem tervezés, mégpedig olyan tervet kellett készítenem, amit könnyedén be tudok tartani. Tudtam, hogy amikor majd eredménye lesz a gyakorlásnak, a motivácó is magasabb fokozatba kapcsol. A kulcs tehát nem az akaraterő volt, hanem az, hogy időt találjak arra, amit fontosnak ítélek, és azt rendszeresen gyakoroljam. Fura módon pár hónap alatt ár 7 darab nyomásnál tartottam úgy, hogy még a falhoz sem ért a lábam. Ez ami sok barátom inspriálta, hogy hasonlóképpen megtervezze a gyakorlásait, és megtanulja a kézenállást – a siker nem maradt el.

Nem vagyunk egyformák, de az akaraterő hiányára pont olyan butaság hivatkozni, mint a nincs időm és nem tudom hogyan csináljam marhaságokat hallgatni valakitől – éveken át.

De ez még nem minden.

Keményen edzeni persze jó dolog, de a többségnek erre aligha van szüksége. Pontosítok, a többségnek erre aligha van szüksége egész évben. A StrongFirst rendszere pont azért zseniális, mert azt állítja, hogy 2-3 alapgyakorlat egész éves használata belépő szintű erő, erőállóképességet épít, amelyet az ember bármikor ki tud hegyezni egy eseményhez igazodva, hogy aztán újra visszavegyen a tempóból, és folytassa az alapgyakorlatokban való elmélyülést. Nem, a swing nem pusztán swing, és ha pár hete gyakorlod a kétkezes lendítést aligha érted még a lényeget. Pár 10.000 lendítés után már van közös témánk, és kezdünk közös nyelvet beszélni – de ez egy másik írás témája lesz.A többség sajnos képtelen megtalálni azt a helyes zónát, ahol az edzéseinek lennie kellene. Vagy túl keveset, értelmetlent és szükségtelenül bonyolult edzés végeznek, vagy magasra emelik minden nap az intenzitást. Ha nem készülsz egy nagy sporteseményre, akkor aligha van szükséged arra, hogy úgy tréningezz, mint egy spártai. És egyáltalán, mi ez a nagy gladiátor, spártai, warrior örület?Ah – egy újabb írás témája, ismét. Egész évben magáért az edzésért edzeni már-már értelmetlennek tűnik, mert mondhatja az ember, hogy az edzés az adaptáció tervezett kiváltásásról szól – de szükség van állandóan a kihívásokra, hiszen a folyamatos változás az, ami állandó ingerrel látja el az idegrendszert és célozza meg a specifikus és tervezett adaptációt. Jogos – de valamiért az olimpikonoknak szakemberek írják az edzéstervüket, és nem dobókocka vagy a következő men’s health magazin határozza meg, hogy milyen új edzésőrület áldozatai lesznek. A lényeg az, hogy keményen edzeni nem csak fiziológiás stressz, de mentális és érzelmi is, és ezt hosszan fenntartani lehetetlen, és szükésgtelen is. A napi pár TGU és pár száz swing persze egyszerűnek tűnik, de 8-9 hónapon át heti 2-5 alkalommal végezve olyan erős alapot ad, hogy egy jól megtervezett 6-8 hetes durvább program nem okozhat problémát, de ne felejtsük el, innen megint az alapokhoz kell visszatérnünk, mert a csúcsról az ember vagy lelép vagy leesik.

Keményen diétázni vagy fánkon, sültkrumplin és kólán élni egyszerű választásnak tűnik, és sokan ezeket váltogatják. Éveken vagy hónapokon át egészségtelenül étkeznek abban reménykedve, hogy ezt 2-3 hét kemény diéta majd megoldja. Hát, nincsenek jó híreim, mert nem oldja meg. Nem vagyok ellensége annak, hogy egy nagy célhoz közeledve bevessük a kemény diéta csodafegyvert, de nem való ez mindenkinek – mondom ezt úgy, hogy még magam sem szívesen követek kemény diéta utasításokat. Képes vagyok 3-4 héten át betartani egy alacsony szénhdrátos diétát, és egyáltalán nem biztos, hogy olyankor minden barátom szívesen visel el – a jó hír az, hogy ilyenre igazán ritkán bírom elszánni magam, mert egyszerűen próbálok egész évben megfelelően enni. Ami az edzés esetén a mértéktéktartás – swing, TGU és mondjuk húzódzkodás – az nálam a TED étkezési módszer, és ha 3-4 hétig kínozni akarom magam valami szent cél érdekében, úgy csökkentem a szénhidrát bevitelt. Nem könnyű, de miután a sok havi helyes étkezés erős alapot ad, és mivel nem a fánk-kóla kombinációról kell váltani a zöldség-hús étkezésre, így a dráma is elmarad.

Kombinációk – Fontos megérteni, hogy az edzéseim nehézségük alapján lehetnek betarthatók vagy kemények, ahogy az étkezésem is e kettő kategóriába esik, vagyis betartható vagy kemény. Itt most periódusokról beszélek, vagyis egész éven át betartható edzéssel számolok, amit évente 1-2 alkalommal pár hét erejéig felpörgetek. Ez igaz az étkezésemre is – egész évben normálisan eszem, amit évente 1, de maximum 2 alkalommal pár hétig szigorúbbá teszek. Amire vigyázok, hogy az étkezésem és az edzésem soha nem esik egyszerre a kemény kategóriába, lévén nem vagyok olimpikon. A saját szintemen egyszerre keményen edzeni és keményen diétázni a garantált bukáshoz vezet – onnan tudom, hogy próbáltam.

Mi köze ennek az akaraterőhöz és kitartáshoz? Mert mindkettő a tervezésen múlik, a gyakorláson és a tennivalók logikus sorrendbe rendezésén alapszik, és kevésbé a reggeli motivációs videók nézegetésén.

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Facebook