.single-post article.post { margin-bottom: 25px!important; }

Ne árts…

Ne árts…

Ne árts…

Többen írtak a ne árts megjegyzésemmel kapcsolatban, és sokan azzal kezdték a levelüket, hogy nem az lenne-e az edző, személyi edző dolga, hogy javítson a kliens erőnlétén, erején? Nem…Illetve nem csak.

Az elsődleges cél  nem a teljesítmény növelése. Erre mindenki képes. Csinálj többet, többel, tovább. Tessék, erős és fitt leszel. Papíron. Mert ha a több jobb, akkor a mégtöbb ugye még annál is jobb.  Mert kemények vagyunk.

A ne árts pontosan arról szól, aminek tűnik. Hiába teszel valakit gyorsabbá, erősebbé, ha ugyanakkor növelted a sérülésveszélyt. Akár magával a módszerrel, amit választottál, akár az eredménnyel, amit elértél. Tehetsz egy sportolót borzalmasan erőssé, de ha minden mobilitása oda, úgy a sérülés sem várat sokat magára. Elérhetsz hatalmas változást a robbanékonyságban plyometrikus gyakorlatokkal, de ha nem tud a kliensed rendesen guggolni – sőt az eredeti szovjet tanulmány szerint a saját testsúly 2,5-szeresével guggolni – akkor olyan képességet fejlesztesz, olyan gyakorlatokkal, amelyeknek nincs semmiféle alapja.

Mindig elképeszt, hogy az edzők mennyire kreatívak tudnak lenni, amikor úgynevezett funkcionális gyakorlatokat találnak ki. Hirtelen elfelejtik, hogyan fut a sprinter, hogyan rúg a focista vagy éppen a thai boxoló. És jönnek szenzációs ötletek, amelynek az alja tényleg az izolációs gyakorlat, de láttam én már kettlebellel ütést szimulálni.

A cél az, hogy a cél maradjon a cél. – Szeretnéd, hogy egy vízipólós a lehető legjobb legyen a sportágában? Nos, hiszed vagy sem, baromi sokat kell vízipólóznia, ezt sajnos nem lehet megkerülni. És a lehető legkevesebbet a szárazon sportági mozgást súllyal vagy súly nélkül imitálnia. Illetve lehet, de ez önbecsapás. A sportági specializáció asszimetriákat és adaptációt okoz. Egy része ennek hasznos, ezzel ugyan lehet vitázni, de majd erről beszéljünk arról, amikor sípcsonton rúg egy thai boxoló. Adaptáció. De számos olyan hatás is éri – vagy nem éri – a vízilabdásunkat, amit kezelni kell. Szinte minden vízilabdásnál problémás a törzserő és a törzs-stabilitás. Ez egy ideig lehet csak zavaró, később okozhatja azt, hogy a lövéspontosság csökken, később már lehet fájdalmas is.

Egy edzésterv nem attól lesz személyre szabott, hogy az excelben a személyi edző a Te neved írta rá. Ez legfeljebb abban segít, hogy ha elhagynád, visszakapd. Az edzésterv attól lesz személyes, hogy figyelembeveszi a a jelenlegi és korábbi problémákat, célzottan javít azokon, stabil alapokat teremt meg, reális célokat határoz meg, tervet ad hozzá, mérhető és módosítható. És újra elkezdhető, mert lesz, aki abbahagyja és újra elkezdi. Sőt, néha az lesz az érzésed, hogy csak ilyen van…

Ha engem kérdezel, az FMS jelenleg az a rendszer, ami a legtöbbet teheti egy kliensért, hogy az edző ne árthasson. Az első cél tehát nem ártani. És ha ebben már profik vagyunk, beszélhetünk minden másról…

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Facebook