A múlt szerdai BJJ edzés azért nem tartozik majd a kedvenceim közé. A vége guruláskor a partnerem – 60 kiló van köztünk – rendesen ki is használta a különbséget, és sikeresen maga alá, és alám temette a bal lábam, finoman szólva anatómialag lehetetlen helyzetbe hozva azt. Az, hogy fájt roppant finoman írja le amit éreztem, ráadásul ez a térdem az, ami megsínylette a 12 év kézilabdát, így finoman szólva sérülékeny.

Közel 30 percnyi  rehab vette ezzel kezdetét – mert a rehab, amennyiben lehetséges a sérülés pillanatában kezdődik – ,és azt gondolom, hogy ennek is köszönhető, hogy a térdem meglehetősen gyorsan javul, és habár a hétvégi programokon azért visszafogottam dolgoztam, de ahhoz képest, ahogy a dolog elsőre kinézett – és lemérve Foczó ijedt tekintetén nem lehetett a térdem szép látvány – szerencsésnek mondhatom magam. Guggolni még nem tudok, és ez egy ideig úgy tűnik így is marad, de nem panaszkodom, a normál járás már nem okoz gondot…

A napi 1-2 óra rehab és mentális edzés hihetetlen gyors javulást hozott az elmúlt 5 napban, ha ilyen rohamosan halad a dolog, 2-3 héten belül ennek már látványosan javulnia kell. Szívesen zárnám ezt a postot tanulsággal, de az nincs, bár lenne…

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook